| Chapter 30 |
1 |
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. --
|
2 |
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! --
|
3 |
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. --
|
4 |
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. --
|
5 |
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. --
|
6 |
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. --
|
7 |
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. --
|
8 |
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. --
|
9 |
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! --
|
10 |
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. --
|
11 |
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. --
|
12 |
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. --
|
13 |
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. --
|
14 |
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek [ide]. --
|
15 |
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő. --
|
16 |
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. --
|
17 |
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. --
|
18 |
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. --
|
19 |
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. --
|
20 |
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám! --
|
21 |
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. --
|
22 |
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. --
|
23 |
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába; --
|
24 |
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért? --
|
25 |
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú? --
|
26 |
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. --
|
27 |
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. --
|
28 |
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom. --
|
29 |
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak. --
|
30 |
Bőröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hőség miatt. --
|
31 |
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává. --
|