| Chapter 24 |
1 |
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő [ítéletének] napjait?! --
|
2 |
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. --
|
3 |
Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik. --
|
4 |
Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak. --
|
5 |
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. --
|
6 |
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik. --
|
7 |
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. --
|
8 |
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. --
|
9 |
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik. --
|
10 |
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. --
|
11 |
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak. --
|
12 |
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. --
|
13 |
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. --
|
14 |
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. --
|
15 |
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. --
|
16 |
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. --
|
17 |
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. --
|
18 |
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra. --
|
19 |
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. --
|
20 |
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa, --
|
21 |
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett. --
|
22 |
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez. --
|
23 |
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira. --
|
24 |
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász. --
|
25 |
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet? --
|