| Chapter 23 |
1 |
Felele pedig Jób, és monda: --
|
2 |
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. --
|
3 |
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig. --
|
4 |
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel. --
|
5 |
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám. --
|
6 |
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám! --
|
7 |
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre! --
|
8 |
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre. --
|
9 |
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom. --
|
10 |
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. --
|
11 |
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el. --
|
12 |
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát. --
|
13 |
Ő azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi. --
|
14 |
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála. --
|
15 |
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle. --
|
16 |
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. --
|
17 |
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?! --
|