Chapter 1

   Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.  

--

   Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,  

--

   Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.  

--

   A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.  

--

   Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.  

--

   De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.  

--

   Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;  

--

   A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember.  

--

   Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával;  

--

   A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága.  

--

   Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.  

--

   Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.  

--

   Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért.  

--

   Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.  

--

   Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz.  

--

   Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!  

--

   Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.  

--

   Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.  

--

   Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.  

--

   Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.  

--

   Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.  

--

   Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.  

--

   Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát:  

--

   Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.  

--

   De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.  

--

   Ha valaki istentisztelõnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.  

--

   Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.  

--