Chapter 2

   Ha annakokáért [helye van] Krisztusban az intésnek, ha [helye van] a szeretet vígasztalásának, ha [helye van] a Lélekben való közösségnek, ha [helye van] a szívnek és könyörületességnek,  

--

   Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlõ indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;  

--

   Semmit nem cselekedvén versengésbõl, sem hiábavaló dicsõségbõl, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.  

--

   Ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is.  

--

   Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,  

--

   A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [õ] az Istennel egyenlõ,  

--

   Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;  

--

   És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.  

--

   Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;  

--

   Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.  

--

   És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.  

--

   Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;  

--

   Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvébõl.  

--

   Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;  

--

   Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplõtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.  

--

   Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.  

--

   De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, [mégis] örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;  

--

   Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.  

--

   Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat.  

--

   Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.  

--

   Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.  

--

   Az õ kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.  

--

   Õt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;  

--

   Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.  

--

   De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;  

--

   Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrõdött a miatt, hogy meghallottátok, hogy õ beteg volt.  

--

   Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak õ rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jõjjön szomorúságomra.  

--

   Annakokáért hamarabb küldtem õt haza, hogy meglátván õt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.  

--

   Fogadjátok azért õt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:  

--

   Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.  

--