| Chapter 10 |
1 |
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. --
|
2 |
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. --
|
3 |
Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. --
|
4 |
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. --
|
5 |
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. --
|
6 |
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik. --
|
7 |
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. --
|
8 |
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. --
|
9 |
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. --
|
10 |
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. --
|
11 |
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. --
|
12 |
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. --
|
13 |
A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. --
|
14 |
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim, --
|
15 |
A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. --
|
16 |
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor. --
|
17 |
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. --
|
18 |
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. --
|
19 |
Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt. --
|
20 |
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? --
|
21 |
Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit? --
|
22 |
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; --
|
23 |
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala. --
|
24 |
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! --
|
25 |
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. --
|
26 |
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: --
|
27 |
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: --
|
28 |
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. --
|
29 |
Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezéből. --
|
30 |
Én és az Atya egy vagyunk. --
|
31 |
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. --
|
32 |
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? --
|
33 |
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. --
|
34 |
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? --
|
35 |
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), --
|
36 |
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! --
|
37 |
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; --
|
38 |
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. --
|
39 |
Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből. --
|
40 |
És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada. --
|
41 |
És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala. --
|
42 |
És sokan hivének ott ő benne. --
|