Chapter 6

   Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.  

--

   És nagy sokaság követé õt, mivelhogy látják vala az õ csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.  

--

   Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.  

--

   Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.  

--

   Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jõ hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?  

--

   Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye õt; mert õ maga tudta, mit akar vala cselekedni.  

--

   Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.  

--

   Monda néki egy az õ tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:  

--

   Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?  

--

   Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fû vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.  

--

   Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.  

--

   A mint pedig betelének, monda az õ tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.  

--

   Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérbõl való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evõk után.  

--

   Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tõn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendõ vala a világra.  

--

   Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jõni akarnak és õt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.  

--

   Mikor pedig estveledék, lemenének az õ tanítványai a tengerhez,  

--

   És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.  

--

   És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.  

--

   Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.  

--

   Õ pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!  

--

   Be akarák azért õt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.  

--

   Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az õ tanítványaival a hajóba, hanem csak az õ tanítványai mentek el,  

--

   De jöttek [más] hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:  

--

   Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának õk is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.  

--

   És megtalálván õt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?  

--

   Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekbõl, és jóllaktatok.  

--

   Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert õt az Atya pecsételte el, az Isten.  

--

   Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?  

--

   Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit õ küldött.  

--

   Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit mûvelsz?  

--

   A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.  

--

   Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.  

--

   Mert az az Istennek kenyere, a mely mennybõl száll alá, és életet ád a világnak.  

--

   Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!  

--

   Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jõ, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.  

--

   De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.  

--

   Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, a ki hozzám jõ, semmiképen ki nem vetem.  

--

   Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.  

--

   Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.  

--

   Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz õ benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.  

--

   Zúgolódának azért a zsidók õ ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá.  

--

   És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennybõl szállottam alá?  

--

   Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!  

--

   Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.  

--

   Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentõl tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jõ.  

--

   Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentõl van, az látta az Atyát.  

--

   Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.  

--

   Én vagyok az életnek kenyere.  

--

   A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.  

--

   Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá, hogy kiki egyék belõle és meg ne haljon.  

--

   Én vagyok amaz élõ kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; ha valaki eszik e kenyérbõl, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.  

--

   Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy [azt] együk?  

--

   Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az õ vérét, nincs élet bennetek.  

--

   A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.  

--

   Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.  

--

   A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.  

--

   A miként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.  

--

   Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.  

--

   Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.  

--

   Sokan azért, a kik hallák [ezeket] az õ tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja õt?  

--

   Tudván pedig Jézus õ magában, hogy e miatt zúgolódnak az õ tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?  

--

   Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!  

--

   A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.  

--

   De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitõl fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja õt.  

--

   És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.  

--

   Ettõl fogva sokan visszavonulának az õ tanítványai közül és nem járnak vala többé õ vele.  

--

   Monda azért Jézus a tizenkettõnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?  

--

   Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.  

--

   És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia.  

--

   Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettõt? és egy közületek ördög.  

--

   Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta õt elárulni, noha egy volt a tizenkettõ közül.  

--