| Chapter 15 |
1 |
És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak. --
|
2 |
És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod. --
|
3 |
És erõsen vádolják vala õt a fõpapok. --
|
4 |
Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! --
|
5 |
Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék. --
|
6 |
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának. --
|
7 |
Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el. --
|
8 |
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik. --
|
9 |
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? --
|
10 |
Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok. --
|
11 |
A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik. --
|
12 |
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok? --
|
13 |
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt! --
|
14 |
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt! --
|
15 |
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék. --
|
16 |
A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot. --
|
17 |
És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére, --
|
18 |
És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! --
|
19 |
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt. --
|
20 |
Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék. --
|
21 |
És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét. --
|
22 |
És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. --
|
23 |
És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el. --
|
24 |
És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. --
|
25 |
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt. --
|
26 |
Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya. --
|
27 |
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl. --
|
28 |
És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték. --
|
29 |
Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; --
|
30 |
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl! --
|
31 |
Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani. --
|
32 |
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt. --
|
33 |
Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig. --
|
34 |
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? --
|
35 |
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja. --
|
36 |
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt. --
|
37 |
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. --
|
38 |
És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada. --
|
39 |
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala! --
|
40 |
Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé, --
|
41 |
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe. --
|
42 |
És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap, --
|
43 |
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét. --
|
44 |
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg? --
|
45 |
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek. --
|
46 |
Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára. --
|
47 |
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék. --
|