| Chapter 25 |
1 |
Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. --
|
2 |
Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. --
|
3 |
A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; --
|
4 |
Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. --
|
5 |
Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. --
|
6 |
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! --
|
7 |
Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. --
|
8 |
A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. --
|
9 |
Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. --
|
10 |
Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. --
|
11 |
Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. --
|
12 |
Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. --
|
13 |
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő. --
|
14 |
Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. --
|
15 |
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. --
|
16 |
Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. --
|
17 |
Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. --
|
18 |
A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. --
|
19 |
Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. --
|
20 |
És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. --
|
21 |
Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. --
|
22 |
Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. --
|
23 |
Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. --
|
24 |
Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; --
|
25 |
Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. --
|
26 |
Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; --
|
27 |
El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. --
|
28 |
Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. --
|
29 |
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. --
|
30 |
És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. --
|
31 |
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. --
|
32 |
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. --
|
33 |
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. --
|
34 |
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. --
|
35 |
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; --
|
36 |
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. --
|
37 |
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? --
|
38 |
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? --
|
39 |
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? --
|
40 |
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. --
|
41 |
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. --
|
42 |
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; --
|
43 |
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. --
|
44 |
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? --
|
45 |
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. --
|
46 |
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. --
|