| Chapter 14 |
1 |
Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, --
|
2 |
És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. --
|
3 |
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. --
|
4 |
Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned. --
|
5 |
De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. --
|
6 |
Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek; --
|
7 |
Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki. --
|
8 |
A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét. --
|
9 |
És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. --
|
10 |
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. --
|
11 |
És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. --
|
12 |
És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak. --
|
13 |
És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból. --
|
14 |
És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. --
|
15 |
Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. --
|
16 |
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. --
|
17 |
Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. --
|
18 |
Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. --
|
19 |
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. --
|
20 |
És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. --
|
21 |
A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. --
|
22 |
És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. --
|
23 |
És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. --
|
24 |
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. --
|
25 |
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. --
|
26 |
És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. --
|
27 |
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! --
|
28 |
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. --
|
29 |
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. --
|
30 |
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! --
|
31 |
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? --
|
32 |
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. --
|
33 |
A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! --
|
34 |
És általkelvén, eljutának Genezáret földére. --
|
35 |
És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának; --
|
36 |
És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának. --
|