| Chapter 33 |
1 |
Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. --
|
2 |
Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! --
|
3 |
Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. --
|
4 |
És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. --
|
5 |
Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. --
|
6 |
És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. --
|
7 |
Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. --
|
8 |
Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! --
|
9 |
Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. --
|
10 |
Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! --
|
11 |
Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. --
|
12 |
A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. --
|
13 |
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! --
|
14 |
Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? --
|
15 |
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: --
|
16 |
Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. --
|
17 |
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. --
|
18 |
Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? --
|
19 |
A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. --
|
20 |
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; --
|
21 |
Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. --
|
22 |
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! --
|
23 |
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek. --
|
24 |
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer. --
|