| Chapter 7 |
1 |
Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, &oh fejedelem leánya! &A te csípőd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyűk, &mesteri kezeknek míve. --
|
2 |
A te köldököd, mint a kerekded csésze, &nem szűkölködik nedvesség nélkül; &a te hasad [mint a] gabonaasztag, &liliomokkal körül kerítve. --
|
3 |
A te két emlőd, [mint] két őzike, &a vadkecskének kettős fiai. --
|
4 |
A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; &a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; &a te orrod hasonló a Libánus tornyához, &mely néz Damaskus felé. --
|
5 |
A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, &és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, &a király is megköttetnék fürteid által! --
|
6 |
Mely igen szép vagy és mely kedves, &oh szerelem, a gyönyörűségek közt! --
|
7 |
Ez a te termeted hasonló a pálmafához, &és a te emlőid a [szőlő]gerézdekhez. --
|
8 |
Azt mondám: felhágok a pálmafára, &megfogom annak ágait: &és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, &és a te orrodnak illatja, mint az almának. --
|
9 |
És a te ínyed, mint a legjobb bor, &melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, &mely szóra nyitja az alvók ajkait. --
|
10 |
Én az én szerelmesemé vagyok, &és engem kiván ő! --
|
11 |
No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, &háljunk a falukban. --
|
12 |
Felkelvén menjünk a szőlőkbe, &lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, &ha kinyílott-é virágja, &ha virágzanak-é a gránátalmafák: &ott közlöm az én szerelmimet veled. --
|
13 |
A mandragórák illatoznak, &és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, &[melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam! --
|