| Chapter 142 |
1 |
Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. --
|
2 |
Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz. --
|
3 |
Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, --
|
4 |
Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém. --
|
5 |
Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem. --
|
6 |
Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élőknek földén; --
|
7 |
Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! --
|
8 |
Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. --
|