| Chapter 104 |
1 |
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! --
|
2 |
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; --
|
3 |
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; --
|
4 |
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. --
|
5 |
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. --
|
6 |
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. --
|
7 |
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. --
|
8 |
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. --
|
9 |
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. --
|
10 |
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; --
|
11 |
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. --
|
12 |
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. --
|
13 |
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. --
|
14 |
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, --
|
15 |
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. --
|
16 |
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; --
|
17 |
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. --
|
18 |
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. --
|
19 |
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. --
|
20 |
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; --
|
21 |
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. --
|
22 |
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; --
|
23 |
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. --
|
24 |
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. --
|
25 |
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. --
|
26 |
Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. --
|
27 |
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. --
|
28 |
Adsz nékik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. --
|
29 |
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. --
|
30 |
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. --
|
31 |
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; --
|
32 |
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. --
|
33 |
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! --
|
34 |
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; --
|
35 |
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! --
|