| Chapter 77 |
1 |
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. --
|
2 |
Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám. --
|
3 |
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. --
|
4 |
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. --
|
5 |
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. --
|
6 |
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. --
|
7 |
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: --
|
8 |
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? --
|
9 |
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? --
|
10 |
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. --
|
11 |
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. --
|
12 |
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; --
|
13 |
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. --
|
14 |
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? --
|
15 |
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. --
|
16 |
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. --
|
17 |
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. --
|
18 |
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. --
|
19 |
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. --
|
20 |
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. --
|
21 |
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. --
|