| Chapter 44 |
1 |
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. --
|
2 |
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. --
|
3 |
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. --
|
4 |
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. --
|
5 |
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! --
|
6 |
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. --
|
7 |
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; --
|
8 |
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. --
|
9 |
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. --
|
10 |
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. --
|
11 |
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. --
|
12 |
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. --
|
13 |
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. --
|
14 |
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. --
|
15 |
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. --
|
16 |
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. --
|
17 |
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. --
|
18 |
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. --
|
19 |
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: --
|
20 |
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. --
|
21 |
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: --
|
22 |
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. --
|
23 |
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. --
|
24 |
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké! --
|
25 |
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? --
|
26 |
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. --
|
27 |
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! --
|