| Chapter 39 |
1 |
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. --
|
2 |
Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. --
|
3 |
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. --
|
4 |
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel: --
|
5 |
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. --
|
6 |
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. --
|
7 |
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! --
|
8 |
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. --
|
9 |
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! --
|
10 |
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. --
|
11 |
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. --
|
12 |
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela. --
|
13 |
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. --
|
14 |
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé! --
|