| Chapter 35 |
1 |
Dávidé. &Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal. --
|
2 |
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. --
|
3 |
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. --
|
4 |
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. --
|
5 |
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse [őket]. --
|
6 |
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket. --
|
7 |
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. --
|
8 |
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. --
|
9 |
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. --
|
10 |
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától. --
|
11 |
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok. --
|
12 |
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. --
|
13 |
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. --
|
14 |
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: --
|
15 |
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, --
|
16 |
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. --
|
17 |
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. --
|
18 |
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. --
|
19 |
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám. --
|
20 |
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. --
|
21 |
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. --
|
22 |
Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem! --
|
23 |
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. --
|
24 |
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! --
|
25 |
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! --
|
26 |
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem. --
|
27 |
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét. --
|
28 |
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon. --
|