| Chapter 31 |
1 |
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. --
|
2 |
Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. --
|
3 |
Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. --
|
4 |
Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. --
|
5 |
Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. --
|
6 |
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. --
|
7 |
Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. --
|
8 |
Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet; --
|
9 |
És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sőt] tágas térre állatod lábaimat. --
|
10 |
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. --
|
11 |
Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. --
|
12 |
Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem. --
|
13 |
Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. --
|
14 |
Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. --
|
15 |
De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. --
|
16 |
Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. --
|
17 |
Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. --
|
18 |
Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba. --
|
19 |
A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. --
|
20 |
Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. --
|
21 |
Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. --
|
22 |
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! --
|
23 |
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. --
|
24 |
Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! --
|
25 |
Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! --
|