| Chapter 10 |
1 |
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? --
|
2 |
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. --
|
3 |
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. --
|
4 |
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. --
|
5 |
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. --
|
6 |
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba. --
|
7 |
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. --
|
8 |
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. --
|
9 |
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. --
|
10 |
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. --
|
11 |
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! --
|
12 |
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! --
|
13 |
Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.] --
|
14 |
Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. --
|
15 |
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. --
|
16 |
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről. --
|
17 |
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel, --
|
18 |
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember. --
|