| Chapter 4 |
1 |
Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. --
|
2 |
Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat! --
|
3 |
Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela. --
|
4 |
Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok! --
|
5 |
Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. --
|
6 |
Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban. --
|
7 |
Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram! --
|
8 |
Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk. --
|
9 |
Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. --
|