| Chapter 39 |
1 |
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; --
|
2 |
Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek? --
|
3 |
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? --
|
4 |
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? --
|
5 |
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? --
|
6 |
[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak. --
|
7 |
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. --
|
8 |
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, --
|
9 |
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? --
|
10 |
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. --
|
11 |
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres. --
|
12 |
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? --
|
13 |
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? --
|
14 |
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? --
|
15 |
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? --
|
16 |
Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? --
|
17 |
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! --
|
18 |
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. --
|
19 |
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; --
|
20 |
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. --
|
21 |
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. --
|
22 |
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? --
|
23 |
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! --
|
24 |
[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. --
|
25 |
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; --
|
26 |
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: --
|
27 |
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. --
|
28 |
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. --
|
29 |
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé? --
|
30 |
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? --
|
31 |
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. --
|
32 |
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. --
|
33 |
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] --
|
34 |
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: --
|
35 |
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! --
|
36 |
És szóla Jób az Úrnak, és monda: --
|
37 |
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. --
|
38 |
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! --
|