| Chapter 13 |
1 |
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. --
|
2 |
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. --
|
3 |
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet. --
|
4 |
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. --
|
5 |
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. --
|
6 |
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. --
|
7 |
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot? --
|
8 |
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? --
|
9 |
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember? --
|
10 |
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. --
|
11 |
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok? --
|
12 |
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. --
|
13 |
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. --
|
14 |
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? --
|
15 |
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! --
|
16 |
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. --
|
17 |
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. --
|
18 |
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. --
|
19 |
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. --
|
20 |
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. --
|
21 |
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. --
|
22 |
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. --
|
23 |
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! --
|
24 |
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? --
|
25 |
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? --
|
26 |
Hogy ily [sok] keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! --
|
27 |
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? --
|
28 |
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt. --
|