| Chapter 4 |
1 |
És felele a témáni Elifáz, és monda: --
|
2 |
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? --
|
3 |
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; --
|
4 |
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; --
|
5 |
Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz! --
|
6 |
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége? --
|
7 |
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? --
|
8 |
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. --
|
9 |
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. --
|
10 |
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. --
|
11 |
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. --
|
12 |
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. --
|
13 |
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. --
|
14 |
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. --
|
15 |
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. --
|
16 |
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék: --
|
17 |
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? --
|
18 |
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: --
|
19 |
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! --
|
20 |
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. --
|
21 |
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül? --
|