| Chapter 3 |
1 |
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. --
|
2 |
És szóla Jób, és monda: --
|
3 |
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. --
|
4 |
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. --
|
5 |
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. --
|
6 |
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. --
|
7 |
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. --
|
8 |
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. --
|
9 |
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! --
|
10 |
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. --
|
11 |
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? --
|
12 |
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! --
|
13 |
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - --
|
14 |
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. --
|
15 |
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. --
|
16 |
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? --
|
17 |
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. --
|
18 |
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. --
|
19 |
Kicsiny és nagy ott [egyenlő,] és a szolga az ő urától szabad. --
|
20 |
Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? --
|
21 |
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. --
|
22 |
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. --
|
23 |
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. --
|
24 |
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. --
|
25 |
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. --
|
26 |
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám. --
|