| Chapter 49 |
1 |
És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben. --
|
2 |
Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra. --
|
3 |
Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban. --
|
4 |
Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő. --
|
5 |
Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök. --
|
6 |
Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek. --
|
7 |
Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben. --
|
8 |
Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai. --
|
9 |
Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? --
|
10 |
Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek. --
|
11 |
Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében. --
|
12 |
Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai. --
|
13 |
Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér. --
|
14 |
Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész. --
|
15 |
S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz. --
|
16 |
Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége. --
|
17 |
Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik. --
|
18 |
Szabadításodra várok Uram! --
|
19 |
Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába. --
|
20 |
Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat. --
|
21 |
Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves. --
|
22 |
Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. --
|
23 |
Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: --
|
24 |
De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától. --
|
25 |
Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival. --
|
26 |
Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára. --
|
27 |
Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt. --
|
28 |
Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg. --
|
29 |
És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van. --
|
30 |
Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül. --
|
31 |
Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is. --
|
32 |
Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól. --
|
33 |
És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ő népéhez takaríttaték. --
|