Chapter 47

   Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak.  

--

   És võn ötöt az õ testvérei közûl, és állítá õket a Faraó elé.  

--

   És monda a Faraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.  

--

   És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.  

--

   És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.  

--

   Égyiptom földe ímé elõtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselõivé.  

--

   Bevivé József Jákóbot is az õ atyját, és állítá õt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.  

--

   És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?  

--

   Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendõ; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak.  

--

   És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.  

--

   Megtelepíté tehát József az õ atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.  

--

   És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.  

--

   És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.  

--

   József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.  

--

   És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?  

--

   És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.  

--

   És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért.  

--

   Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második esztendõben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.  

--

   Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.  

--

   Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.  

--

   A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétõl másik széléig.  

--

   Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az õ földjöket.  

--

   És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.  

--

   És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.  

--

   És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei elõtt, és szolgái leszünk a Faraónak.  

--

   És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé.  

--

   Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.  

--

   Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendõ.  

--

   És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az õ fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te elõtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban.  

--

   Midõn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az õ sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.  

--

   És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.  

--